Leáztatták, lakhatatlanná vált a nyugdíjas nő otthona

Leáztatták, lakhatatlanná vált a nyugdíjas nő otthona

Lakhatatlanná vált egy kaposvári nyugdíjas nő lakása. A felette lakók csőtörése miatt plafonjából darabok hiányoznak, teljesen tönkrement a parkettája, bútorai is eláztak. A hatóság balesetveszélyessé minősítette az ingatlant, a helyreállításra viszont nincs pénze.
– Éjszaka azt hittem nagyon esik az eső, felkeltem, kiment egy vödörért és mikor odaraktam az ágyam mellé, elkezdtek a plafon darabjai hullani – mesélte Rozi néni. Ha nem ugrott volna ki az ágyból, ráesett volna az összes törmelék. A 65 éves nyugdíjas lakása feletti ingatlanban csőtörés volt és teljesen leázott a vakolat. 20-30 centiméternyi víz állt a lakásban, szétáztak bútorai és parkettája is.
– Kupacokban állt a törmelék, de amennyire tudtam rendet raktam – mesélte elkeseredve. Rozi néni 55 ezer forint nyugdíjból él, csak a gyógyszerei csaknem tízezer forintba kerülnek.
Péter Gabriella, az Európai Realitas Egyesület elnöke sietett a kaposvári nyugdíjas segítségére.
– Volt kint az építési hatóság, nagyon segítőkészek voltak. Az épületet balesetveszélyesnek, nem életveszélyesnek minősítették, így a lakó itt nem tartózkodhat, de nem jogosult a krízislakásra- tette hozzá. Megjegyezte: szeretnék helyreállítani a lakást, de ez sokba kerül.
– Kellene egy raktár, ahová elpakolhatnánk a néni bútorait, valamint olyan szakemberek, akik helyre tudnák állítani a vakolatot, megnézni, hogy a parketta mennyire ázott szét. Bízunk abban, hogy sok jóindulatú ember összefogásával minél hamarabb visszaköltözhetne Rozika néni otthonába – mondta el Péter Gabriella.
– Jelenleg Marcaliban leltem menedékre az ott élő rokonaimnál. Sajnos ők sem állnak úgy, hogy anyagilag segíteni tudnának a helyreállításban. Nem tudom mihez kezdjek – sírta el magát Gábor Istvánné.

Nem volt kegyes vele az élet

Gábor Istvánnénak nagyon kalandos élte volt, szüleit nem ismerte Két évesen tették ki az utcára Sopronban szülei 1956-ban. Orosz katonák találtak rá és egy közeli csecsemő intézetbe vitték. Állami gondozásban nőtt fel, szülei disszidáltak, sosem keresték. Miután nagykorú lett dolgozni kezdett. Először a ruhagyárban, majd a növényvédelmi állomáson volt portás, telefonközpontos. Részmunkában emellett takarított is. 27 év után innen ment nyugdíjba.

 

2019-01-24T10:51:31+00:00
x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások További információ a cookie-kezelésről